Mindfulness technikák

Az érzelmek elfogadására. Amikor elönt egy nehéz érzés, vagy éppen egy megpróbáló helyzetben találod magad, vedd elő ezt a technikát! Nem fogja helyetted megoldani a szituációkat, viszont téged visszavezet a legjobb önmagadhoz, aki majd képes lesz a megoldásra. Segít megváltoztatni a viszonyod a kihívásokkal: nem ellenségként, hanem barátként tekinthetsz majd rájuk. Barátok lesztek a kihívásokkal, így minőségi időt töltesz velük, elfogadással és kíváncsisággal fordulsz feléjük és ebből lesz a legjobb megoldás.

Kövesd a 4 lépést:

1. R – Recognize: Ismerd fel, hogy mi történik
2. A – Allow: Engedd meg, hogy az élet olyan legyen, amilyen.
3. I – Investigation: Vizsgáld meg a belső tapasztalataidat
4. N – Non identification and nurturing: Nem-azonosulás

1. lépés

R – recognize = Felismerés. Az első lépés az, hogy felismerjük, hogy érzelmet élünk át, és hogy gondolataid, érzelmeid és viselkedésed hatással van rád. Minden érzelemnek lehet mentális, érzelmi, fizikai hatása és viselkedési tüneteket is okozhat, és előfordulhat, hogy az egyik tünetet előbb veszed észre, mint a másikat. Például először egy belső kritikus hangra ébredhetsz rá, vagy először érezheted a félelem vagy a szorongás fizikai tüneteit. Az is előfordulhat, hogy tudatára ébredsz annak, hogy kiabálsz vagy bezárkózol. Amikor először tudatosul benned az érzelem, emlékeztesd magad, hogy ne ítélkezz fölötte. Csak figyeld meg, mi történik benned és körülötted. Tényleg figyelj! Ne ugorj rögtön a konklúzióra, ne hirdesd ki a felelősöket, csak figyelj. Befelé és kifelé egyaránt. Mi történik odabent? Hogyan reagál a tested? Mik az objektív események, amik miatt kibillentél?

Az érzelmek természetesek, egészségesek és normálisak. Ennek a tevékenységnek az a célja, hogy jobban kifejlessze a megértésüket. S adj nevet az érzelemnek. Ha ezt megteszed, segít elkülöníteni az érzelmet az identitásodtól. Például: „Stresszesnek érzem magam”.

2. lépés

A – allow = Megengedés. Engedd el vagy fogadd el. A második lépés az, hogy képes legyél megengedni az érzelmet anélkül, hogy megpróbálnánk megállítani, megjavítani vagy rossznak bélyegezni. De tartsuk szem előtt, hogy elfogadjuk a valóságot. Nem jelenti azt, hogy tetszik, vagy hogy ugyanúgy akarod megtartani. Ez csak azt jelenti, hogy nem nyomod el az érzelmeidet, vagy nem állsz ellen annak, ami VAN. Ahelyett, hogy megpróbálnád elkerülni, fényt derítesz rá. Ez egy fontos lépés, mert amikor megpróbáljuk megtagadni azt, ami van, legyen az a helyzet,ami felzaklat minket, vagy az érzés, amit érzünk, még több szenvedést okozunk. Az ellenállásunk a stressz újabb rétegét hozhatja elő. Ha megtagadjuk magunktól az érzelmet, és elfojtjuk, akkor az tovább emészt bennünket belülről, ahol elhatalmasodik, és hosszú távon súlyosabb érzelmi és fizikai fájdalmat és betegséget okozhat.

Ha megengedjük az érzelmeknek, hogy ott legyenek, akkor a jelen pillanatra összpontosítunk, amiben képesek vagyunk feldolgozni, majd elengedni őket. Azzal, hogy szembenézünk vele, visszavesszük a hatalmunkat a teremtéshez.

Tehát ahelyett, hogy rögtön nekiesnél a megoldásnak vagy éppen villámgyorsan a homokba dugnád a fejed a helyzet elől, teret adsz. Arra, hogy mélyebben beleláss abba mi lehetne a jó megoldás. Ebben szabadság van, hiszen nem rohansz a megszokott mintáid vagy első reakciód után, hanem kényelmetlenül benne maradsz kicsit a nehéz helyzetben, hogy jobb döntést hozz.

3. lépés

I – Investigation: = Vizsgálódás. A harmadik lépésben időt szánsz arra, hogy megvizsgáld az érzést és az érzelmet. Más szóval, itt vághatsz bele a feloldásba és áshatsz mélyebbre a miértekben. Hívd segítségül a természetes kíváncsiságodat anélkül, hogy ítélkeznél a nehéz helyzet felett. Tehát nem próbálsz meg feltétlenül rendbe hozni semmit, csak megpróbálsz megértést kialakítani arról, hogy mit érzel és miért. Néhány kérdés, amelyek mentén elindulhatsz. Kérdezz és válaszolj őszintén:

– Hogyan írnád le az érzelmed, amit érzel? Milyen érzéseket érzel a testedben?

– Milyen gondolatok járnak az elmédben?

– Éreztem már így korábban is? És ha igen, mikor?

– Van közös ezekben a helyzetekben?

– Van-e kiváltó ok vagy esemény, ami miatt így érzem magam?

– Szükségem van valamire ebben a pillanatban?

– Reális a gondolkodásom? Teljes képet kaptam erről a helyzetről?

– Mit akar tőlem ez az érzés?

– Van-e olyan tényező, amely hatással lehet az érzelmeimre, például az, hogy nem alszom eleget?

– Vannak olyan dolgok, amelyekkel táplálhatnám magam?

– Mutatok-e valamilyen viselkedést az érzéseim miatt?

– Egyetértek azzal, ahogyan az ilyen helyzetekre szoktam reagálni?

– Milyen következményei lehetnek annak, ha ennek az érzésnek megfelelően cselekszem?

– Hogyan hat rám pozitívan ennek az érzelemnek az elfogadása és elengedése?

– Mire lenne most szükségem?

4. lépés

N – non-identification and nurturing: Nem azonosulni és gondoskodni. Az utolsó lépés az, hogy elfogadd, hogy az érzéseid, a gondolataid és az érzelmeid nem te vagy. Te vagy a tudatosság, amely megtapasztalja az érzelmeket, ami rálát ezekre. Ezek a nehézségek hozzád tartoznak, de nem határoznak meg téged. Te sokkal, de sokkel több vagy ennél.

Azzal, hogy felismered, hogy a gondolataid, érzelmeid és viselkedésed nem te vagy, jobban meg tudod figyelni magad, és meglátod, hogy a tapasztalatok csak ideiglenesek. A tudatosságod képessé tesz téged arra, hogy megfigyelő legyél, és hagyd elmúlni az érzelmeket, és ez egyben azt is jelenti, hogy lehetőséget ad arra, hogy döntést hozz arról, hogyan kívánsz reagálni. Mint a békésen álló fa a viharban, a hurrikán közepe, ahol szélcsend van.