"Újra látni szerettem volna önmagam, érezni a szívemmel azt a lányt, aki ott volt eddig is legbelül, csak mélyen elnyomva. Sosem volt még ennyire tiszta a kép, hogy ki vagyok, miben vagyok jó és mit szeretnék álmodni. Mert álmodni ér…"
Ez a sikertörténet a 2025. tavaszi “Összhangban lévő nő” Manifesztációs Retreat egyik résztvevőjével, Anitával készült, aki egy Kisállat Fizioterápiás Központ alapítója és vezetője. Anita egy energiával teli, mindig pörgő, szívvel-lélekkel élő Nő, aki azért érkezett Srí Lankára, hogy kiszakadjon a hétköznapi mókuskerékből, félretegye az összes külső elvárást és csakis önmagára és a jövőbeni valós vágyaira figyeljen. Érezte a közelgő változást, de még nem látta kristálytisztán az irányt, illetve a változástól és elengedéstől való félelem gátolta a mindennapjaiban.
Emlékszem, már az első beszélgetésünkön határozott elképzelése volt a Miért-jével kapcsolatban, s a kint töltött idő minden várakozását felülmúlta.
Fogadjátok szeretettel megéléséseit és felismeréseit, mit kapott ettől a retreat-től.
Hálás vagyok, hogy velünk tartottál, és kísérhettük a transzformációdat. Hihetetlen nagy dolgot vittél véghez, ami a hazatérésed után mélyült el és folytatódik igazán.
A MIÉRT-EM TELJESEN MÁS FORDULATOT VETT
A tábor hívása számomra nem volt spirituális. Szerettem volna kiszakadni, feltöltődni,
izgalmas kalandokat átélni. Mivel a tábor témája a manifesztáció volt – és kénytelen voltam
nem kilógni a sorból, hát, ám legyen alapon mindent megcsináltam, amit Liz kért.
Küldtem kitöltött űrlapot, kérdőívet, nyilatkozatot – lassan a házam ráhagytam – de
csináltam, becsülettel, ahogy a tábor szervezése megkövetelte.
Aztán elérkezett a nagy utazás, hipp-hopp egyszer csak ott voltam. Tapostam a homokot a
lábam alatt, másztam hegyet-völgyet, ültem körben, csendben, nevettem, sírtam, figyeltem.
Teljes ellenállásom szépen lassan magam mögött hagyva, minden egyes feladattal, workshoppal, jógával, meditációval, nevetéssel, sírással a tábor lényege apránként megérkezett a lelkembe, szívembe.
MEGÉRKEZTEM A FEJEMBŐL A SZÍVEMBE ÉS A LELKEMBE
Materiális, business, kemény énem szépen lassan felolvadt, egyre inkább megszólított a
sziget Szelleme. Apránként alakult át az érzés zárkózottságból, kedvességé, nyitottsággá.
Napról-napra döbbentem rá, hogy minden, amit korábban fontosnak éreztem, ami
meghatározta a napjaimat, a környezetemet, azok mennyire nem fontosak, mennyire nem
szolgálnak már engem. Egy cél kezdett egészen hangosan motoszkálni a fejemben, egyre
világosabban éreztem, hogy amiért jöttem az nem más, mint, hogy visszakapjam a fényem.
Újra érezni szerettem volna a fényt a szívemben, a lelkemben. Újra látni szerettem volna
önmagam, érezni a szívemmel azt a lányt, aki ott volt eddig is legbelül, csak mélyen
elnyomva.
A záró ceremónia ezt adta vissza. Olyan elemi erővel hatott rám, mint még semmi, soha.
Ha létezik spirituális erő, az ott, abban a pillanatban velünk volt. Láttam, éreztem…újra!
AMI ELINDÍTOTTA A VÁLTOZÁST AZ ELKÉPZELÉS ÉS A VALÓSÁG TÜKRÉBEN
Azt gondoltam, hogy a tábor segíteni fog rendet rakni a bizniszben, segít az
időmenedzsmentemet jobbá tenni azáltal, hogy közelebb kerülök önmagamhoz. Hosszú
listával érkeztem, hogy milyen céges és magánéleti problémákra, hogyan tudnám megtalálni
a megoldásaimat.
Legnagyobb meglepetésemre a workshopok, a jógák egyre közelebb vittek a
megoldásomhoz. Egyre tisztábban láttam, hogy mit szeretnék, hogy valójában ki vagyok és
mi az irányom. Olyan régi, elnyomott, legbelsőbb hangok szólaltak meg, amiket nem is
gondoltam volna, amiket már régen feladtam, elfelejtettem, elnyomtam.
A workshopok közben, egyszer csak azon kaptam magam, hogy a felsorolásaim, az
elakadásaim már nincsenek is ott, már nem listázom a problémáimat, már nem a negatív
érzéseim viszik a tollamat, hanem a varázslat maga. Egyre tisztábban láttam magam, ott,
ahol lennem kell. A jelenben. Az izgalmas jövőben.
Sosem volt még ennyire tiszta a kép, hogy ki vagyok, miben vagyok jó és mit szeretnék
álmodni. Mert álmodni ér…
KÉRDEZTEM, Ő VÁLASZOLT
Mit vittél haza magaddal ebből az élményből – akár konkrét eszközben, akár
érzésben? A “rezgést.
Volt-e olyan pillanat, amikor úgy érezted: „Igen, ezért jöttem”? Mi volt az? Áldás ceremónia, záró ceremónia – a lelki fény.
Mi az, amit a jövőbeli résztvevőknek mindenképp átadnál ebből az élményből? Az érzést – de azt nem lehet leírni.
Volt-e olyan eszköz, gyakorlat vagy workshop, amit különösen hasznosnak éreztél akár most, akár hosszabb távon? Elengedés workshop – zseniális volt.
Hogyan élted meg a közös munkát velem, mint manifesztációs coach? Segítettél a felismeréseimben, biztonságos teret tartottál és segítő szemlélettel vezettél.
Mit adott számodra a tábor mint manifesztációs élmény? Miben érzed, hogy másként
látod most az életed vagy az álmaid? Újra a jelenben vagyok – tisztán látom a vágyaimat.
NAPJAIM A MANIFESZTÁCIÓS RETREAT UTÁN
Egészen másképp látom a világomat!
